Már közelgett az este, a délutáni szénaillatot elcipelte a fáradt lábú szellő. Mindenféle vad állatok lopódzó bundaszaga maradt helyette. Egyre beljebb az erdőben settenkedve előbújt az éji sötétség. Az egresek érdeklődve csüngtek a fákról, nagy vörös pírral az arcukon. Némelyikük egészen közel hajolt a kóbor barihoz. Bezzeg Bori csak mosolygott rájuk.
- Nincs mit félni – gondolta egészen vidáman a kis huncut birka.
- Nem jó itt egy magányos báránynak ilyenkor, – suttogta egy éretlen egres – nem báránynak való hely ez.
- Ki vagy te? – kérdezte Bori.
- Egyetmond Egres a becsületes nevem, én vagyok a legbölcsebb gyümölcs az erdőben.
Bori körülnézett, egy picit toporgott is, gondolkodott is. A másik fán ücsörgő, vörös, duzzadó bogyókat bámulva nagyokat sóhajtozott, majd visszafordult Egyszervolt Egreshez:
- Bölcsebb vagy az érett egreseknél is?
- Én minden bizonnyal a legokosabb gyümölcs vagyok az erdőben. – ismételte kissé meglepődve Egyetmond.
- Nahát! Milyen szerencsém van! – kiáltott fel a fekete bari – Biztosan meg tudod nekem mondani, merre találom a kiutat ebből a nagy rengetegből.
Az egres gyanakodva nézett körül, jól szemügyre vette körben összegyűlt pirospozsgás társait, majd annyit mondott:
- Persze, hogy meg tudom mondani. Én vagyok a legbölcsebb gyümölcs az erdőben.
- Elárulod nekem?
- Elárulhatom – idegesen felhorkant, ismét körbenézett Egyetmond, majd lassan és kissé bizonytalanul folytatta – elárulhatom persze. Én vagyok itt a legbölcsebb.
Nagy csönd támadt. Zavartan nézett egymásra az összegyűlt közönség, az éretlen egres és a kis tudálékos bajkeverő, Bori. Így álltak volna ott talán reggelig is, ha nem törte volna meg a hallgatást Bezzeg Bori gyomra korgása.
- Ha arra megyek, amerről jöttem, talán visszatalálok a mezőre, igaz? – kérdezte óvatosan, hogy az egrest meg ne sértse, de mégiscsak jussanak valamire a gondolkodásban.
- Hát persze! Hiszen én is épp ezt javasoltam. – lélegzett fel Egyetmond megkönnyebbülten.
Mire ezzel végeztek, már kutyaugatástól zengett az erdő. Bori nem is gondolkodott sokat, megköszönte szépen az útmutatást, elköszönt az okos egrestől és futott, amerre látott.
